Alaposan megtanultuk iskolás korunkban a melléknevek fokozását. Tudjuk, hogy van alapfoka, középfoka és felsőfoka egy melléknévnek. És aki lelkes volt, az azt is megtanulta, hogy létezik a túlzófok is.Gyakran alkalmazzuk ezt a fokozást akkor, amikor az Urat próbáljuk jellemezni. Mondjuk, hogy Ő a legjobb, a legigazságosabb, vagy hogy a legeslegnagyobb. Igyekszünk minden erőnket és nyelvtani tudásunkat összeszedni ahhoz, hogy kifejezzük az Úr tulajdonságait. Ezzel azonban hatalmasat tévedünk.
Ahhoz ugyanis, hogy valaki a legjobb legyen, több, hasonló jónak kell megmérettetnie. A legnagyobbat is számos hasonló nagyság közül tudjuk csak kiválasztani. És a nagyon igazságosak közül lehet a legeslegigazságosabbat meghatározni.
Istent azonban nem hasonlíthatjuk össze semmivel és senkinek. Ahhoz, hogy Isten legyen a legjobb, ahhoz több, hasonló jóval kell egybevetnünk. A teremtett világban azonban nem létezik senki és semmi, akinek jósága akár csak a legapróbb mértékben is megközelítené az isteni jóságot. Mert az Úr nem jobb, legjobb vagy legeslegjobb, hanem Ő maga a JÓ. Hasonlóképpen nem lehet Isten senkinél igazságosabb, vagy bárkik közül is a legigazságosabb, hiszen Ő maga az IGAZSÁG.
Isten tulajdonságait nem lehet és nem is szabad a teremtett világ jellemzőihez mérni, azokkal összevetni. Az Ő tulajdonságai túl vannak a földi dimenzión. Közöttünk vannak jók és jobbak, vannak igazak és igazabbak, léteznek szerető és szeretőbb emberek, de tulajdonságaink semmilyen körülmények között nem mérhetőek össze az isteni jellemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése