Egy kisgyermek világa a felnőtt számára már nehezen érthető. Amikor a csöppség a játékba merül, akkor a rongybabák életre kelnek, az ólomkatonák harcba masíroznak, a plüss állatok kalandokat élnek át, a játékautók száguldoznak a könyvekből épített alagutak alatt. A kisgyermek teljes elragadtatásban játszik. Körülötte semmi nem az, aminek látszik, minden más dimenzióba kerül, minden életre kel, átalakul. Ehhez nem kellenek, hogy csodák történjenek. A rongybaba tud járni akkor is, ha valójában egy lépést sem tesz, és a katonahadnak meg sem kell magától mozdulnia, mégis élő hadsereg lesz belőle.A felnőttek világa más. Számunkra a párna párna, a könyv könyv, a rongybaba pedig egy élettelen textilhalmaz.
A felnőtteknek csoda kellett, hogy higgyenek Jézusban. Mutass valami csodát, valami jelet! - kérték. Még tanítványai is elbizonytalanodtak néha. A gyermekek azonban úgy mentek hozzá, hogy nem törődtek a csodáival, a bölcsességével, a farizeusokkal és az apostolokkal. Örömmel mentek, az elragadtatás mozgatta őket. Jézus érezte ezt. Tudta ezt.
Ha az Úr csodáit várjuk megerősítésképpen, ha a bölcsességek, tanítások betűi közt bolyongunk, akkor elmulasztjuk a tiszta találkozást Jézussal, és haszontalanná válik vallásosságunk. Merjünk gyermeki elragadtatással Jézushoz futni. Merjünk őszinte, gyermeki hittel hozzá hajolni. Mert az Úr ilyeneknek készítette az Ő országát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése