2013. márc. 15.

Kegyelem és egyebek

"Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez." (Ef 2,8)

Keresztyén ember számára a legnagyobb ajándék Isten üdvösséget szerző kegyelme. Hálásak vagyunk ezért, és köszönettel fordulunk az Úr felé. De vajon úgy gondoljuk, hogy ez az ajándék elég a számunkra? Ha csak és kizárólag az üdvösséget adó kegyelmet kapnánk az Úrtól, megelégednénk vele? Kell nekünk annál több, mint az örök élet ajándéka? Ne hamarkodd el a választ!
Ha súlyos betegségben kérnéd az Urat, hogy gyógyítson meg, de Ő azt felelné, hogy nem veszi el a betegségedet, de megkapod az üdvösség ajándékát, megelégednél? Ha azt kérnéd Tőle, hogy tartsa meg gyermekeidet, de Ő hazahívná őket magához, miközben azt mondaná, hogy viszont megkapod az üdvösség ajándékát, köszönettel fordulná felé? Ha biztos fedelet kérnél fejed fölé, de Ő elvenné azt tőled, ha munkád megtartását kérnéd, de Ő munkanélkülivé tenne, viszont eközben neked adná az örök élet ajándékát, megelégednél?
Ha semmi mást nem kapnánk az Úrtól, csupán az üdvösséget, azt mekkora ajándéknak tekintenénk? Meglátnánk akkor is hatalmasságát, jóságát és irántunk való feltétel nélküli szeretetét?
És ha túláradó jó szándéka eredményeként az üdvösség mellé más kegyelmi ajándékokat is kapunk, tudunk azokkal megelégedni? Tudunk hálát adni az ajándékokért, az áldásokért, vagy hálánkat árnyékolják további igényeink?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése