Nyelvtanulásra szántam magam. Sokadszorra futok neki, mert a kezdeti lelkesedést felőrlik a kudarcok. Azt mondják, nincs elég kitartásom. Lehet, de nehezen viselem a hosszú, fáradságos tanulást. Gyorsan akarom érteni és beszélni az idegen nyelvet. Persze csak a kezdeti nehézségeket kell legyőzni, mert utána egyre könnyebben megy.Egy idő után ráérez az ember a nyelvre, és ha elég kitartó, lassan nem csak beszéli az idegen nyelvet, hanem elkezd azon a nyelven gondolkodni. Ha megismeri az adott nyelven beszélők kultúráját, történelmét, szokásaikat, akkor egyre tökéletesebben sajátítja el azt. Nemcsak összerakja a mondatokat, hanem megalkotja azokat. Használja a szófordulatokat, a kifejezéseket. Megéli a nyelvet.
Isten is idegen nyelven szól hozzánk. Bár a szavakat értjük, jelentésük azonban sokszor eltér attól, ami belénk rögződött. Mindennapi nyelvhasználatunkban egy-egy szó egészen más tartalommal bír, mint amit Isten gondol mögé. Beszéljük Isten nyelvét, értjük azt, de nem mindig éljük meg, és sokszor nem tudunk azon a nyelven gondolkodni. Megkövült, világi tartalmakat láncolunk egy-egy szó mögé, és nem tudjuk vagy nem akarjuk azt a jelentést mögé látni, amit Isten nyelvében takar a kifejezés. Mert mennyire mást jelent Isten szótárában például a szeretet, a megbocsátás, a hit, a dicsőítés, a hála...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése