Jelentős eseményeket, történéseket várva vagy azoktól tartva általában komolyan felkészülünk rájuk. Egy családi összejövetelre, egy hosszabb utazásra, új családtag érkezésére hosszasan, alaposan készülünk. Betegségünk, öregségünk esetére is próbálunk előre gondoskodni. Életbiztosítást, nyugdíjbiztosítást kötünk, lakásunkat biztosítjuk, hogy ha bármi baj következik be, legyen segítségünk. Amire támaszkodhatunk.Életünk minden eseményére igyekszünk felkészülni, ráhangolódni, készen várni a bekövetkezést. De gyakran az Úr eljövetelét, vagy a hozzá költözésünket nem vesszük komolyan számításba. Olyan megígért dolognak tudjuk be, ami egyszer bizonyosan bekövetkezik, de hát mégis annyi minden van, amire még figyelnünk kell.
Hajlamosak vagyunk számos dolgot elé helyezni. Amiről azt gondoljuk, nagyobb valószínűséggel következik be, mint Krisztus második eljövetele. Mert hát benne van a Bibliában, valóban, de hát biztosan nem ma, vagy holnap történik meg.
Sokkal életszerűbbnek látjuk egy betegség, egy autólopás bekövetkezését, mint a végítélet órájának beköszöntét. És éppen ez az, ami veszélyes. Mert hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla. Azt gondolni, hogy ezeket az időket az Úr évezredekben méri, és hát még csak kettő telt el. Biztosan sok-sok idő van még addig hátra...
Aztán ha komolyan belegondolunk, megijedünk. Hiszen valljuk be, egyikünk sincs annyira készen, hogy nyugodtan várhatná az Úr napját. Szerelmesei vagyunk a földi életünknek - ezért aztán félünk a haláltól.
Pedig sem az óra, sem a perc nem ismert előttünk. Ezért fontos minden pillanatban tudatosítani magunkban, hogy legfőbb feladatunk felkészülten várni az Urat.
Advent az elcsendesedés, a várakozás ideje. Amikor a karácsonyi készülődés hevében egy-egy pillanatra megállunk, gondolkodjunk el ezen is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése