Alternatív gyógymódok

"Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: 'Akarsz-e meggyógyulni?' A beteg így válaszolt neki: 'Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.' Jézus azt mondta neki: 'Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!'" (Jn 5,6-8)

Jézus egyenes kérdésére a beteg ember által adott válaszban a lemondás, a beletörődés jelenik meg. 38 évnyi betegség után azt várnánk, hogy egy hatalmas, zengő igen lesz a válasz. Ehelyett egy racionalitásokhoz ragaszkodó, csak a kijárt utat és a bevett szokásokat ismerő és elfogadó ember szólalt meg. Ez az ember elképzelni sem tudta, hogy más módon is meggyógyulhat, mint a gyógyvíz erejétől.
Gyakran rajtunk is ott van a szemellenző. Sem jobbra, sem balra nem látunk, csak előre. Elképzeljük, hogy bizonyos dolgok csak ilyen és ilyen módon következhetnek be, és nem vagyunk képesek, nem vagyunk hajlandóak elfogadni és elhinni, hogy másképp is megtörténhet. Képesek vagyunk magunk kijelölni azt az utat, melyen az Úr segítségét várjuk, és sokszor annyira biztosak vagyunk magunkban, hogy mi akarjuk előírni, milyen módon történjenek a dolgok.
Mintha nem lenne más lehetőség. Mintha jobban bíznánk magunkban, mint Istenben, és ezért ragaszkodnánk a mi általunk kitalált megoldáshoz. Mintha biztosra akarnánk menni, és ezért semmi önállóságot nem akarunk engedni az Úrnak. Nehogy rosszul süljön el a dolog.
A gyógyulás ugyanakkor gyógyvíz nélkül is végbement. Ember sem kellett, aki levitte a vízbe a beteget. Megtehette volna Jézus, hogy szétválasztja a tömeget és szabad utat biztosít a beteg embernek. Ehelyett azonban szavával meggyógyította. Nem kellett a gyógyvíz, nem kellett a gyógyuláshoz idő, lábadozás, újabb kúra. Semmi nem kellett, amiről azt gondolta ez az ember, hogy csak és kizárólag az vezethet gyógyulásához.
Vajon mi fel tudjuk adni megkövült elképzeléseinket? Vajon merünk életünkben szabad utat adni Isten hatalmának? Vajon el tudjuk fogadni tőle a gyógyítást?