Imát mondani sokféleképpen lehet. Lehet úgy, hogy az ember mély őszinteséggel kéri azt, amit mond. Lehet úgy is, hogy elmondjuk, de igazából nem gondolunk bele, hogy mit kérünk. És úgy is imádkozhatunk, hogy azt mindenki lássa és hallja, de lelkünk mélyén rettegünk attól, hogy valóban megadatik, amit kérünk.Egyetlen hely van, ahol Isten akarata maradéktalanul teljesül és megvalósul, ez pedig a mennyek országa. Ahol nincs mellébeszélés, ahol nincs kiskapu. Ott az Úr akarata tölt be mindent.
Amikor a miatyánkot mondjuk, valóban ezt akarjuk? Valóban az a kérésünk lelkünk legmélyén, hogy ahogyan a mennyben, úgy a földön is minden tekintetében Isten akarata érvényesüljön?
Ne vágjuk rá, hogy igen. Gondoljuk végig. És ha alaposan szemléljük a dolgot, rájövünk, hogy Isten országa földi megvalósulásának mi vagyunk a legnagyobb ellenségei és gátjai. Mert persze-persze, valósuljon meg, az olyan jó lenne, de azért felhagyni mindazzal, ami istenellenes, és ami berögződött belénk, azzal azért nem akarunk.
Babonáink, földi vágyaink, félrelépéseink, kilengéseink azok, amik olyan távol tartják tőlünk Isten országát. Mert kérni, bizony nem elég...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése