Isten tökéletes, és ebben a tökéletességében benne van a tökéletes boldogság is. Isten tökéletesen boldog. Boldogsága isteni tökéletességéből ered, és legkevésbé sem függ attól, hogy mi, teremtmények örömet vagy szomorúságot okozunk neki. Mert akármilyen elkeserítően is hangzik számunkra, bizony mi nem tudjuk boldoggá tenni az Urat. Boldogsága nem tőlünk függ. Nem jó cselekedeteink, nem a feléje irányuló szeretetünk, nem engedelmességünk teszi boldoggá. Isten boldog volt a teremtés előtt, boldog most, és boldog lesz a jövőben is. Ehhez sem hozzátenni, sem elvenni nem tudunk. És ez jó.De ha a tökéletes Isten boldog, akkor bizony boldogok lehetünk mi is. Lerombolhatjuk azokat a sztereotípiákat, melyek szerint a keresztyén ember szürke, szomorú, és önostorozó. Hogy mindig megalázottnak kell lennünk, és annak is kell éreznünk magunkat, s ha véletlenül nem így érzünk, akkor mindjárt magunkra húzhatunk egy nagy adag bűntudatot, amitől aztán biztosan szomorúakká válunk.
Ha Isten a maga mására teremtett minket, akkor a boldogságot is nekünk szánta. Boldognak szeretne látni minket. Nem a mindig széles mosollyal, a happy-érzéssel, az erőltetett, kötelező boldogsággal akar látni minket, hanem úgy igazán boldognak szeretne látni. Olyan embernek, aki tisztában van azzal, hogy az Úr egyszer s mindenkorra kiemelte a romlásból, neki adta az örök élet ajándékát és örök szövetséget kötött vele Fia vére által.
Sokszor előfordul, hogy valaki azt kérdezi tőlünk, miért vagyunk szomorúak, és mi felsóhajtunk, hogy "hát mi okom lenne boldognak lenni". Ilyenkor jusson eszünkbe ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése