Van a test, és van a lélek. E kettő tesz minket teljessé, egésszé. De gondolkodtunk már azon, hogy melyik mennyire fontos számunkra. Mielőtt rávágnánk, hogy egyformán fontosak, vagy esetleg - keresztyénhez "illő" módon - azt válaszolnánk, hogy hát a lélek sokkal fontosabb, tartsuk magunk elé az alábbi tükröt.Lelkünk fontos számunkra. Építjük, csiszolgatjuk. Egy jó keresztyén olvassa a Bibliát és ugye olvas kegyes-irodalmat, ezzel ápolja a lelkét. Tudjuk, hogy lelkünk örök életének záloga Jézus. Hozzá emeljük tehát, reá bízzuk, tőle várjuk lelkünk üdvösségét. Ez még megy is, viszonylag jól. Megnyugszunk, hogy jó kezekben van lelkünk, és vidáman megyünk tovább.
De aztán ott van a testünk. Az egészen más. Mert hát a testet ruházni kell, és akármiben mégsem járhatunk, meg táplálni, aztán esős időben a testet jobb autóval vinni, és sorolhatnánk. Valljuk meg, azért egy kicsivel komolyabb elvárásokat támasztunk testünk ápolásával kapcsolatosan, mint lelkünkével.
Jó, hogy lelkünk Jézus kezében van, de testünket jobban szeretjük saját kezünkben tudni. És ahhoz mérni igényeinket. Munka, lakás, autó, ruha, étel, egészség. Ezeken is olyan gyorsan túllépünk, mint a lelki igényeken? Vagy itt azért tovább időzünk, és alaposabb igényeink vannak. Esetleg jobban szeretünk ezekről mi magunk gondoskodni? Tudjuk, merjük testünket is annyira az Úr gondviselésébe ajánlani, mint lelkünket? És ugyanúgy elfogadni az Úr gondoskodását, megelégedni azzal?
Nos, tehát melyik a fontosabb számunkra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése