A Szentírásban sok szó esik az imádkozásról. Az Újszövetségben Jézus több helyen is tanítja követőit a helyes imádkozásra. Imát is ad nekünk, az Úr imádságát. Érthetően, tisztán fogalmaz az Úr, mégis előfordul, hogy nem tudunk mit kezdeni az imádsággal. Sokszor úgy gondoljuk, úgy érezzük, hogy Isten csak akkor fog meghallgatni minket, ha magasztos, emelkedett szavakat használunk, ha bonyolult körmondatokban fogalmazunk, ha választékosan beszélünk hozzá. Máskor pedig úgy véljük, hogy akkor hallgatja meg az Úr szavainkat, ha imádságunkat átlengi valami különös, intézményesült norma, ha formaszöveget mondunk, ha a jól bevált frázisokat ismételjük. Tízszer, százszor... Mintha minden szavunk egy szómérlegre kerülne, és annál vígabban nézne ránk az Úr, minél több kimondott szavunk hull eléje. Mintha nem a szavak tartalma, hanem mennyisége lenne fontos.Uram, szenvedek, segíts rajtam - csupán négy szó, de tartalmában benne van minden. Helyzetünk, és kérésünk. Állapotunk, és vágyunk. Mindaz, amivel Isten felé fordulunk.
Ismerjük a Miatyánkot. Tökéletes imádság. Az Úr tanította. Egyszerű mondatok, érhető kérések. Mindaz, amire valóban szükségünk van. Semmi több.
Imádságainkban is ezt kell követnünk. Merjünk az Úr elé állni egyszerű gondolatainkkal, egyszerű kéréseinkkel. Vigyük elé valódi érzéseinket és valódi kéréseinket. Mert csak a tiszta szívű érzelem és imádság kedves az Úr előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése