2013. ápr. 15.

Mi ketten

Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra! (Zsolt 119,37a)

Menthetetlenül elbukik próbálkozásunk, ha saját erőnkből akarjuk az Úr parancsait megtartani. Ha dacos elszántsággal nekifeszülünk, és szilárdan elhatározzuk, hogy ha törik, ha szakad, akkor is megfelelünk a törvénynek, semmi eredményre nem számíthatunk. Isten törvényének ugyanis lehetetlen megfelelni. Legalábbis emberi mértékkel nem lehet.
Egyetlen személy élt a földön eddig, aki képes volt teljes mértékben, az első betűtől az utolsóig megtartani a törvény: Jézus Krisztus. Maga az Isten.
Isten azért alkotta ilyenné a törvényeit, azért tette ilyen magasra a mércét, hogy belássuk, önmagunktól képtelenek vagyunk jók lenni. Akkor pedig már teljesen mindegy, hogy csak kicsit vagy nagyon nem tartjuk meg a parancsot.
Isten azonban nem hagyta magára az embert. A törvény megtartásához erőt adott Szent Lelke által. Mert ami nekünk, embereknek lehetetlen, az Istennek, az Ő lelke által lehetséges.
Magunk sosem tudnánk elfordítani tekintetünket a hiábavalóságoktól, de Isten lelke képessé tehet minket erre. Saját erőnkből sosem tudnánk törvényei szerint élni. De lelke erőt és képességet adhat erre nekünk. Mert Isten parancsát csak Istennel együtt élve vagyunk képesek teljesíteni. Ez a törvény igazi célja és értelme.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése