Amikor éhező afrikai gyerekekről szóló tudósítás közben, vagy a hidegben megfagyó hajlék nélküli emberek láttán megkérdezik sokan, hogy "Milyen szörnyű, hogyan engedheti ezt Isten?", mindig elgondolkodom. Elgondolkodom, és eszembe jutnak a jóléti társadalmakban tonnaszámra kárba vesző ételek, az ivóvízzel feltöltött úszómedencék, a milliárdos paloták, villák, a csillogó luxusautók, ékszerek.Ilyenkor arra gondolok, hogy milyen jó az Isten. A Föld egész népének elégséges élelmet, vizet ad, minden szükségünket kielégíthetjük a földi javakkal. Mindannyiunknak elegendő lenne, csak éppen elosztani, megosztani nem tudjuk. Azok, akik rendelkeznek felettük, akiknek hatalma lenne megosztani másokkal, azok gyakran csak az elesettek és nincstelenek sajnálatáig jutnak el.
A gabona, a víz, és mindaz, ami a földi élethez, életben maradáshoz szükséges, elégséges lenne mindannyiunknak. Csak a számunkra feleslegeset kellene odaadni másoknak. A luxusnyaralásokon elhasznált üzemanyaggal megoldani az elszállítást, a hatalmas, fényűző óceánjáró hajókkal elvinni azokhoz, akik nap mint nap nélkülöznek. Akiknek egy pohár víz és egy szelet kenyér egy újabb megélt napot jelent.
Mondogassuk el magunkban néhányszor ezt az igét, és a világba kilépve próbáljuk meg ezen át nézni az életet, hogy ha alkalmunk nyílik, egy-egy új nappal megajándékozhassunk valakit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése