A kis Irma nagyon ragaszkodó volt. Alig múlt 3 éves, de mindig azt kutatta, vajon mennyire szereti őt édesanyja. A gyerekek talán mind ilyenek, vagy az erősítette benne ezt, hogy anyja egyedül nevelte? Nem tudom. Sokszor kérdezgette édesanyját: - Ha rendet rakok a szobámban, akkor jobban fogsz szeretni? Anyja mosolygott, megsimogatta szőke, fürtös fejét, és azt mondta: - Az én szeretetem nem attól függ, hogy mit csinálsz. Én így is nagyon szeretlek.Istenem! Ha jobban betartom törvényeidet, jobban fogsz szeretni? Ha kevesebbet vétkezem, és többet olvasom a Bibliát, akkor jobban fogsz szeretni? Ha minden vasárnap eljárok az istentiszteletre, és még több adományt adok, akkor jobban fogsz szeretni? Ha több szolgálatot vállalok a gyülekezetben, akkor jobban fogsz szeretni?
Kérdések, melyre az Úr szelíd hangon, nemmel válaszol. Isten sok mindent meg tud tenni, de jobban szeretni nem tud minket. Bármit teszünk, bármennyire is küzdünk, erőlködünk, jobban szeretni nem tud. És ez nem Isten tökéletlensége, nem. Hiszen a tökéletes Isten csak tökéletes szeretettel tud szeretni bennünket. Ott pedig nincs kicsit tökéletes szeretet, és nagyon tökéletes szeretet. Nincs egyes-kettes-hármas fokozat. Isten ennél jobban nem tud szeretni, mert Isten tökéletesen szeret minket.
A kis Irma egyszer összeszedte minden erejét, és igyekezett tökéletes rendet tenni a szobában. Amikor azt gondolta, készen van, körülnézett. Szomorúan látta, hogy a könyvek mégsem állnak sorban a polcon, a rongybabák kezei és lábai összegubancolva merednek minden irányba, az építőkockák pedig még azelőtt leborultak, mielőtt tekintete elért volna hozzájuk. Elkeseredett, de ekkor fülébe csengtek édesanyja szavai: Az én szeretetem nem attól függ, hogy mit csinálsz. Én így is nagyon szeretlek. Arca felderült, és valami különös melegség, és béke öntötte el lelkét. Boldog volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése