Izsáknak úgy mutatkozik be az Úr, hogy Ő Ábrahám Istene. Jákobnak Ábrahám és Izsák Isteneként jelenti ki magát. Mózesnek pedig Ábrahám, Izsák és Jákob Isteneként jelenik meg.Isten nem egy semmiből előbújó istenség. Nem egy ismeretlen, hirtelen jött lény. Olyan isten Ő, aki szerves része a választott népe történelmének. Aki ott van a kezdetek óta, és végigkíséri őket.
Izsák számára idegen és ismeretlen lett volna az Úr, ha nem lépett volna már atyjával, Ábrahámmal szövetségre. És ettől kezdve mindig jelen van. Ott van az egyes emberek múltjában, része életüknek, része történelmüknek. Apák, nagyapák, dédapák istene Ő. Közös az Uruk, közös a hitük, közös az útjuk. Atyáról fiúra száll az Isten ismerete, szeretete, tisztelete, és atyáról fiúra száll az istenhit is. Ez tartja meg a népet, ez adja identitásukat. Helyük van a világban, Istennek helye van életükben és nekik is helyük van Isten országában.
És ha megnézzük, a saját családunkban is jelen van az Úr. Szüleink, nagyszüleink, dédszüleink közül is vannak, akik az Úrral járnak, jártak. Isten ott van a mi múltunkban is. Nem belecsöppentünk Isten ölébe, neki terve volt és terve van velünk. Évek, évtizedek, évszázadok óta tervezi az utunkat. Része a múltunknak, és ez ad bizonyságot arról, hogy nekünk is helyünk van Istennél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése