Mustármag

"Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek." (Mt. 17.20) 

Megpróbáltam kezembe venni egy mustármagot. Hát nem volt könnyű. Vagy kicsúszott ujjaim közül és elgurult, vagy eltűnt a tenyeremben. Hol jobbra gurult, hol balra. De végül megcsíptem. Görcsösen szorítottam, majd szememhez emeltem és néztem-néztem. Közben erre az igére gondoltam.
Aztán megdöbbentem. A döbbenet után elszomorodtam, majd kétségbe estem. Talán a legkisebb mag, amit eddig valaha is kezembe vettem. És ez a csepp mag mutat rá kicsiny hitemre.
Jézus azt mondja, csupán ekkora hit is elég lenne ahhoz, hogy döbbenetes dolgokat vigyünk véghez. De hát akkor mekkora hitünk van valójában?
Imádkozunk, eljárunk istentiszteletre, adakozunk és szeretjük az Istent. Azt hisszük, mély a mi hitünk, és megnyugodhat a lelkünk. Aztán egyszer csak jön ez a mustármag.
Valóban ilyen távol vagyunk még Istentől? Valóban ekkora út áll még előttünk? S ha igen, akkor elég hosszú a földi életünk ahhoz, hogy egyszer meglegyen ez a mustármagnyi hitünk?
Nézem a mustármagot, és közben azon gondolkodom, vajon én hol tarthatok. És ha hitem olyan kicsi, hogy még egy mustármaggal sem ér fel, vajon olyan messziről azért látja azt az Úr? Reménykedem...